Napjaink kiszámíthatatlansága nem újdonság. Sokszor nem érdemes tervezni, mert egy nem várt esemény felülírja a gondosan tervezett programunkat. Hogyan tudnánk ezen segíteni? Használjuk bátran a gondolat teremtő erejét – a tudatalattinkban is működik! A pozitív hozzáállás, az önszuggesztió – ezek mind egyfelé vezetnek, mégpedig a gondolathoz!

Egyáltalán nem közömbös, min agyalunk folyamatosan, mit nem tudunk elengedni, elménk fogaskerekei min pörögnek állandóan. Az sem mindegy, mit kívánunk saját magunknak, másoknak, mit programozunk bele az éterbe. Bármilyen gondolatformát teremtünk, az nemcsak a mi fejünkben kezd el létezni, hanem meghatározza környezetünket is. Ezért tanítványaimnak, hozzám forduló pácienseimnek hangsúlyozom, mennyire lényeges a gondolati fegyelem!

Az elementálok nem csak másokra hatnak

Az úgynevezett gondolati alakzatokat más néven elementáloknak hívjuk. Ez az összefoglaló neve minden, az egyén által kivetített gondolatnak vagy érzelemnek. Nehogy azt képzelje bárki is, hogy az általunk teremtett elementálok csak másokra hatnak majd! Ez nagy tévedés!

A gondolatformák sokáig keringenek az éterben, egészen addig, amíg egyszer „lemerülnek”, ekkor visszatérnek teremtőjük tudatalattijába, és nagy adag energiát szívnak magukba a további életükhöz. Sajnos ez a ciklus addig ismétlődik, amíg előbb vagy utóbb szó szerint beleégnek teremtőjükbe. Onnan már lehetetlen eltávolítani őket. Ez olyan helyzetet hoz létre, amely nagyban hozzájárul a különböző függőségek kialakulásához, állandósulásához. Sok esetben így alakul ki az alkohol-, nikotin- vagy drogfüggőség.

Természetesen a különböző személyiségek különböző elementálokat alakítanak ki. Napjainkban az úgynevezett vágy-gondolat elementálokból van a legtöbb. Az emberek folyton kívánnak, vágyakoznak valamire, legtöbbször autóra, pénzre, gazdag társra. Ha a vágy elementált folyamatosan erősítik, állandóan arra az egy dologra fókuszál az elme, beindul a vonzás törvénye, és megkapja az esélyt elérni, amit annyira akar. Sőt! Sokszor tapasztalom, hogy akkor is megkapjuk a vágyott dolgot, ha már nincs is szükségünk rá, talán még zavar is a jelenléte. Ebből is az látszik, hogy a teremtett gondolat, kívánság elementálként milyen sokáig éli külön életét az éterben, hiszen akár hosszú évek után is elénk pottyanhat vágyunk tárgya.

Gondolkodjunk előre!

Az lenne persze a legkönnyebb, ha mindenkit figyelmeztetnénk, hogy jól fontolja meg, mit kér, mit akar elérni, mi az, amire olyan nagyon vágyik. Át kellene vizsgálni, hogy ami most annyira nélkülözhetetlennek tűnik a boldogsághoz, arra valóban szükség lesz-e mondjuk pár év múlva is? Azt javaslom, gondolkodjunk mindig előre! Kell nekünk ez vagy az a tárgy, esetleg kapcsolat? Valóban képtelenek vagyunk meglenni nélküle? Ezek a vágy-gondolatok még akkor is ott lebegnek az éterben, amikor mi már el is feledkeztünk róluk, és újabbakat teremtettünk. Ahányan élünk a Földön, annyian alkotunk naponta sok-sok elementált, legtöbbször feleslegesen. Uralkodjunk hát gondolatainkon! Érezzük át, hogy ez a sok feleslegesen keringő vágy-gondolatforma az éter „szemete”! Az emberi faj sajnos mindent beszennyez, miért éppen az éter lenne kivétel?

Kérdések merülnek fel bennem, például az, hogy miért nem azt programozzuk, hogy megmaradjon az egészségünk? Teremthetünk „egészség elementált” is gond nélkül, erősítsük, stabilizáljuk, hiszen ez a legfontosabb dolog, amire érdemes vágyni. Mit ér a sok pénz, siker, hatalom, gazdagság, ha nem leszünk képesek élvezni? Saját fizikai, érzelmi, mentális jólétünk minden egyébnél fontosabb dolog, hiszen betegen, sérülten sokkal nehezebb bármit elérni, örülni neki. Gondolati szinten teremthetünk sok mindent, de legelőször teremtsünk egészséget!

Betegségteremtők

Teremthet valaki betegséget is az elementálok segítségével, erre számtalan példát láttam már. Tudom, hihetetlen, de vannak olyanok, akik tudatosan idézik elő a legcifrább betegségeket is a gondolat teremtő erejével. Személyesen éltem át édesanyám „programozását”, amely a rákos megbetegedésre irányult. Fiatal korától állandóan a betegségek körül keringtek a gondolatai, szinte csalódott, ha a kivizsgáláskor kiderült, nincsen komoly baja. Sajnálta, hogy egyik problémája sem olyan súlyos, mint a rák.

Idős korára sikerült bevonzania a daganatot, pedig akkor már semmi szüksége nem volt rá. Nem akart ő meghalni, de nem szabadulhatott a tumort teremtő elementáltól, hiszen addigra beleégett a tudatalattijába. Sajnos belehalt a teremtett betegségébe! Nem hiszem, hogy belegondolt ebbe, ő egyszerűen figyelmet, törődést akart, szeretethiányos volt, azt hitte, ha megbetegszik, mindenki rá figyel majd. Sokan emiatt teremtenek betegség elementálokat, magányosak, elhanyagoltak, de abba nem gondolnak bele, hogy mennyire veszélyes ilyeneket kívánni.

A cikk még nem ért véget, kérem, lapozzon!